Adományozás

Adomány összege:

Donate using PayPal
Csapatunk - 2. oldal PDF Nyomtatás E-mail
Tartalomjegyzék
Csapatunk
2. oldal
Minden oldal



Faragóné Gonda Zita:

Hogy hogyan is kezdődött nálam, hogy állatokon segítsek? Szerintem azóta tart, mióta önálló gondolataim vannak. Anyukám egyik első története kiskoromból, hogy mikor 2 éves körül voltam, főzött, én pedig bementem hozzá egy marék meztelen csigával, és mutattam, hogy nézd anya milyen cukik. Viccet félretéve kiskorom óta igyekeztek kerülni velem az állatokat, mert az összes kóborkát összeszedtem, megsimogattam, megitattam és többé nem mentek el. Nagyszüleimnek és minden közeli családi barátnak így lett kutyája.
Aztán költöztünk és úgy alakultak a dolgok, ahogy nekem a legrosszabb volt. Hátrahagytunk cicát, adtunk menhelyre kutyát, sajnos többet is, hiába mondtam akármit. És most, hogy felnőttem elhatároztam, hogy jóváteszek ebből egy keveset, és segítek, ahol tudok.
Az elhatározásból nagyjából egy éve lettek tettek, ekkor jött az első ideiglenes kutyus hozzám, Aladár (Nipli). Férjem teljes vállszélességgel támogat, és a fiam is ebben a szellemben fog felnőni.

zita


Horgosi Nikolett:

Csepel sziget kis községében, Szigetbecsén nőttem fel.
12 éves lehettem, mikor az első állatot mentettem. Egy fekete kis torzonborz elütött kölyökkutya volt. Iskolából mentem haza, mikor megpillantottam az út szélén. Rettenetesen hideg, hatalmas hó volt, alig látszott ki a hótakaróból, reszketett a kis teste. Hazavittem.
Édesapám rám nézett, és azt mondta, nem tarthatom meg, mert nincs pénzünk orvoshoz vinni. Egy állat tartása hatalmas felelősséggel és áldozathozatallal jár, ha szeretném, segítenem kell nekem is, hogy megmeneküljön, és nekem kell gondját viselnem, sétáltatnom majd. Nagyon kétségbeestem, hogy mi lesz vele, mert ha visszaviszem ahol találtam, meg fog fagyni.
Szerettem volna egy biciklit, de szerény körülmények között éltünk, és én H,hónapok óta a vágyott biciklire gyűjtöttem. Választanom kellett, és döntöttem. A bringára félretett pénzből elvittük a kutyát orvoshoz, ahol megműtötték, mert eltörött a lába. Nagyon örültem, hogy sikerült megmenteni a kiskutyát, és cseppet sem bántam a bringát, hirtelen nem is volt már olyan fontos, átértékelődött.
Akkor jöttem rá, hogy valóban mekkora felelősséggel is jár egy állat tartása. Nevelgettem, beoltattam a zsebpénzemből, és utólag visszagondolva hálás vagyok édesapámnak, hogy megtanított, mivel jár egy állat tartása, mi a felelősség.
Fontos lenne, hogy az emberek valóban komolyan vegyék a Kis herceg idézetét, miszerint: ". Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél" Talán akkor kevesebb lesz a gyepmesteri telepen keservesen, a szabadulásért síró leghűségesebb társunkból………..



 


 

Támogatóink

 
 

gyogyir

logó

logo 2

logó 3

logo Super Premium Dog Food