Adományozás

Adomány összege:

Donate using PayPal
Csapatunk PDF Nyomtatás E-mail
Tartalomjegyzék
Csapatunk
2. oldal
Minden oldal

 

Alapítványunk jelenleg 5 aktív állatvédőből áll, akik lehetőségükhöz, szabadidejükhöz mérten próbálnak segíteni a bajbajutott kutyákon és cicákon. Mi is ugyanolyan hétköznapi emberek vagyunk, mint bárki más: család, munka és egyéb teendők mellett teszünk az állatvédelemért.


Röviden bemutatkozunk:

Bagó Zsuzsanna:

Az állatok iránti rajongásom egészen pici korom óta megvan. Van egy babakocsis fényképem, amikor még járni sem tudtam, de kerekre tágult szemmel bámulok egy cica után, a szám csodálkozó Ó-t formál és a kezemmel a cica után mutatok. Talán valamikor ott kezdődött, és töretlenül megmaradt a rajongás, csak az évek folyamán alakult, formálódott, kezelhető keretek közé finomult. Hosszú, rögös, hibáktól hemzsegő utat jártam be, és a kezdő állatrajongó összes gyerekbetegségén túljutva reményeim szerint jó úton haladok. Jelenleg 1 kutyával, 4 cicával és egy papagájjal osztom meg az otthonomat, de bővül a csapat mentett, ideiglenesen befogadott állatokkal. Én azt vallom, hogy az állatmentés egy kerek egész folyamat. Van eleje és vége. Egy elhatározással indul, amikor a megpillantott állaton segíteni szeretnél. Ezt követően kihozod telepről, vagy összeszeded az utcán, elhelyezed, eteted, oltatod, ivartalanítod, gazdit keresel számára, örökbefogadási szerződéssel örökbe adod, és ezt követően a sorsát után követed. Számomra ez az állatmentés, egyesek szerint „Bagó törvény” de én büszkén vállalom.


bzs7

Szalai Zsuzsa és Balikó László:

Hogyan is kezdődött? A kérdés talán helyesebb úgy, hogy mikor? Évekkel ezelőtt 2 deguval – Rafival és Pocival. Őket ajándékba vettük egymásnak, de már akkor valami azt súgta, hogy az állatokhoz bizony sok közünk lesz.
Albérletből Gyálra költöztünk családi házba, ahol a deguink mellett már cicánk és kutyánk is volt. Állatrajongók révén – és az egyre növekvő létszámnak köszönhetően – sokat beszélgettünk arról, hogy milyen jó lenne segíteni bajba jutott állatokon. Évek teltek, a gondolat pedig erősödött, de nem tudtuk hogyan kezdjünk bele, semmi tapasztalatunk nem volt. Egy szomorú esemény – Oszi kutyánk halála – után érkezett Hozzánk egy új jövevény, Limó, akit örökbe fogadtunk. És valahol ezen a ponton indult el valami. Első mentvényünk után bizony nem volt megállás, jöttek sorban a kutyák: Limó után, Csöpike és Bodri. Jelenleg 3 kutya, 5 macska, 2 vadászgörény, 4 degu és 1 csincsilla boldog gazdijai vagyunk.


2012-ben két talált kutya miatt a facebook-on összefutottunk a Gyáli gazdikeresőkkel. Kezdésnek 4 kiskutya testvérpárt fogadtunk ideiglenesen örökbe, akiket a temetőbe tettek ki. A sok szeretetnek, törődésnek köszönhetően a kiskutyák szépen erősödtek, felcseperedtek és már végleges gazdiknál, új falkában élik boldog életüket. Azóta komolyabban foglalkozunk az állatok védelmével, már több kutya és cica megmentésében és gazdihoz juttatásában segédkeztünk. Ez számunkra nem munka, hanem egy hivatás, komoly elkötelezettséggel. Munka és család mellett, önkéntesként mentjük a bajba jutott állatokat és folyamatosan nyomon követjük az életüket. Rengeteg munkát és energiát igényel napi szinten, de amikor egy mentett állatnak végre igazi otthont adhatunk, és kimondhatjuk, „ Boldog gazdis éveket!” , már önmagában az érzésért megéri.


mi







Faragóné Gonda Zita:

Hogy hogyan is kezdődött nálam, hogy állatokon segítsek? Szerintem azóta tart, mióta önálló gondolataim vannak. Anyukám egyik első története kiskoromból, hogy mikor 2 éves körül voltam, főzött, én pedig bementem hozzá egy marék meztelen csigával, és mutattam, hogy nézd anya milyen cukik. Viccet félretéve kiskorom óta igyekeztek kerülni velem az állatokat, mert az összes kóborkát összeszedtem, megsimogattam, megitattam és többé nem mentek el. Nagyszüleimnek és minden közeli családi barátnak így lett kutyája.
Aztán költöztünk és úgy alakultak a dolgok, ahogy nekem a legrosszabb volt. Hátrahagytunk cicát, adtunk menhelyre kutyát, sajnos többet is, hiába mondtam akármit. És most, hogy felnőttem elhatároztam, hogy jóváteszek ebből egy keveset, és segítek, ahol tudok.
Az elhatározásból nagyjából egy éve lettek tettek, ekkor jött az első ideiglenes kutyus hozzám, Aladár (Nipli). Férjem teljes vállszélességgel támogat, és a fiam is ebben a szellemben fog felnőni.

zita


Horgosi Nikolett:

Csepel sziget kis községében, Szigetbecsén nőttem fel.
12 éves lehettem, mikor az első állatot mentettem. Egy fekete kis torzonborz elütött kölyökkutya volt. Iskolából mentem haza, mikor megpillantottam az út szélén. Rettenetesen hideg, hatalmas hó volt, alig látszott ki a hótakaróból, reszketett a kis teste. Hazavittem.
Édesapám rám nézett, és azt mondta, nem tarthatom meg, mert nincs pénzünk orvoshoz vinni. Egy állat tartása hatalmas felelősséggel és áldozathozatallal jár, ha szeretném, segítenem kell nekem is, hogy megmeneküljön, és nekem kell gondját viselnem, sétáltatnom majd. Nagyon kétségbeestem, hogy mi lesz vele, mert ha visszaviszem ahol találtam, meg fog fagyni.
Szerettem volna egy biciklit, de szerény körülmények között éltünk, és én H,hónapok óta a vágyott biciklire gyűjtöttem. Választanom kellett, és döntöttem. A bringára félretett pénzből elvittük a kutyát orvoshoz, ahol megműtötték, mert eltörött a lába. Nagyon örültem, hogy sikerült megmenteni a kiskutyát, és cseppet sem bántam a bringát, hirtelen nem is volt már olyan fontos, átértékelődött.
Akkor jöttem rá, hogy valóban mekkora felelősséggel is jár egy állat tartása. Nevelgettem, beoltattam a zsebpénzemből, és utólag visszagondolva hálás vagyok édesapámnak, hogy megtanított, mivel jár egy állat tartása, mi a felelősség.
Fontos lenne, hogy az emberek valóban komolyan vegyék a Kis herceg idézetét, miszerint: ". Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél" Talán akkor kevesebb lesz a gyepmesteri telepen keservesen, a szabadulásért síró leghűségesebb társunkból………..



 
 

Támogatóink

 
 

gyogyir

logó

logo 2

logó 3

logo Super Premium Dog Food